A Magyar Királyi Posta

A kiegyezés után a posta a közös egyetértéssel intézendő ügyek közé került, a kiegyezési törvény kimondta, hogy a két állam postája külön, de egységes elvek szerint irányítandó, belső ügyeiben mindkét fél önállóan dönthet. A magyarországi és az erdélyi posták irányítását és ellenőrzését 1867. május 1-től újra a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium vette át. Gervay Mihályt nevezték ki országos postafőigazgatóvá, aki mindent megtett az osztrák függés lazításáért és a magyar nemzeti jelleg hangsúlyozásáért. Első intézkedései nyomán a postahivatalokra magyar nyelvű, magyar címerrel ellátott címertáblákat helyeztek, a postakocsikat átfestették zöld-pirosra, a pecsétnyomókat magyar címeresekkel, a túlnyomóan német helynevű bélyegzőket magyar helynevűekkel cserélték ki, a hivatali nyelv újra a magyar lett. A Magyar Királyi Posta jelképe a postakürt fölé helyezett magyar korona lett. 1869. október 1-jén a világ első nyílt levelezőlapját a magyar és az osztrák posta adta ki, később bevezették a válaszos levelezési lapot és a zárt levelezési lapot. 1871-ben kiadták az első magyar bélyeget. 1874-ben megalakult az Egyetemes Postaegyesület (Union Postale Universelle), melyet a postai küldemények országok közötti forgalmának és az átszállítás szabadságának biztosítására hoztak létre, és amelynek Magyarország a dualista állam részeként lett tagja. Baross Gábor minisztersége idején, 1887-ben egyesítették a posta- és a távírószolgálatot, és ez lehetővé tette a távíró számára is a gazdaságosabb, gyorsabb és intézményesebb műszaki fejlesztést. 1881. május 1-jén Budapesten a Fürdő utca 10-ben megnyílt az első telefonközpont, a telefonhálózatot Puskás Ferenc és Tivadar magántársasága hozta létre, de 1887-re világossá vált, hogy a távbeszélő is gyorsabban fejlődhet az állam kezelésében. Az eddigi hálózatot az állam megváltotta, és az 1888. évi XXXI. tc. a távírók, a telefon és a villamos jelzők létesítését az állam fenntartott jogai közé sorolta, az ingatlanok tulajdonosait kötelezte, hogy a közhasználatú távíró- és telefonvezeték elhelyezését földjeiken és épületeiken díjtalanul engedélyezzék, ami a vezetékek létesítését lényegesen megkönnyítette. 1890-ben létrejött az első távolsági távbeszélővonal Budapest és Bécs között, majd hamarosan a legnagyobb magyar városok között is. 1893-ban megszólalt Puskás Tivadar találmánya, a telefonhírmondó, az első hír- és műsorszolgáltató elektronikus tömegkommunikációs eszköz. A századfordulóra megkezdték a postaszolgálat gépesítését, megjelent a bélyegzőgép, a pénzszámlálógép, a kézbesítő szolgálatban a kerékpár, majd a motoros jármű. 1897-től motoros tricikliket, majd elsőként a világon gépkocsit használtak a levélgyűjtő szolgálatban. Az 1908:XII. tc. alapján a magyar posta elnyerte teljes függetlenségét. Az első világháború idején a magyar posta a megnövekedett forgalmú hazai szolgálat mellett a felállított tábori postaszolgálatot is ellátta személyzettel, felszereléssel és járművel. A szakképzett férfi munkaerő létszáma a behívások és a tábori postaszolgálat miatt a hátországban nagyon lecsökkent, kényszerűségből mind több nő dolgozott a postákon.1914-ben katonai célokra megkezdte működését a drótnélküli szikratávíró, majd 1918-ban néhány hónapig légiposta is működött.  

A XX. században

A Magyar Királyi Posta a trianoni békekötés után elveszítette a zágrábi, a pozsonyi, a kassai, a nagyváradi, a kolozsvári és a temesvári postaigazgatóságot, illetve egyes részeit, eszköz- és pénzállománya nagy részét. A nagy nehézségekkel járó helyreállítási munkák után a húszas évek közepére sikerült újjászervezni a postaszolgálatot, korszerűsítették a kezelést, a készpénzforgalmat, nagyarányú gépesítésbe kezdtek. Újjáépítették és fejlesztették a távíró- és a távbeszélő-szolgálatot, a kísérleti adások után 1925-ben meginduló rádiózáshoz a posta szolgáltatta a technikát, az adótornyokat, először 1923-ban egy 250 W-os Huth-adó állítottak fel Csepelen, ezt előbb 2, 3, majd 20 kw-os adóra cserélték, 1933-ban átadták a 120 kw-os nagyadót Lakihegyen. 1927-ben újraindították a postaforgalom mellett személyeket is szállító autóbuszjáratokat. 1928-ban üzembe helyezték az első automata telefonközpontot és 1932-re automatizálták az egész budapesti hálózatot. A hálózat és a technika fejlesztése mellett nagy figyelmet fordítottak a szociális gondoskodásra és a dolgozók szakoktatására is. Támogatták az elszakított területekről menekült alkalmazottakat, a hadiözvegyeket, a hadiárvákat, betegbiztosító intézetet, kórházat, szanatóriumot állítottak fel, létrehozták a Postás Otthont, a Posta Jóléti Alapítvány Bizottságot, és színes, mozgalmas kulturális és egyesületi életre biztosítottak lehetőséget. A második világháború előtt és alatt a területi változások miatt többször változott, bővült a postahálózat és újra működött a tábori posta, a háború és a front átvonulása azonban súlyos károkat okozott a postának. A háború után az újjáépítés gyorsan megindult, a műszaki igazgatóságok feladata volt a helyreállítás megszervezése és a korszerűsítés, ami az ötvenes években ugyan lassan haladt, de a hatvanas évekre ugrásszerű fejlődést hozott, ami a szállítás motorizálását, a forgalmi szolgálatban kisgépek általános használatba vételét és az ügyvitel egyszerűsítését jelentette. A leglátványosabban a műsorszóró- és a távbeszélő-szolgálat fejlődött, 1957-ben megindult a Magyar Televízió adása, a technikai háttér biztosítása – a rádió műsorszórás mellett – a posta feladata volt. 1967-ben kezdődött meg a crossbar rendszerű telefonközpontok üzembe állítása, az 1970-es évek végén bevezették az időosztásos multiplex-rendszert, és ekkor adták át az első konténeres távbeszélőközpontokat is. 1977-ben helyezték üzembe Magyarországon az első földi űrtávközlő-állomást Taliándörögdön. 1951-től a hírlapterjesztést is a posta látta el kizárólagos joggal, a levél- és csomagküldemények átfutási ideje felgyorsult, 1964-ben bevezették a bérházi csoportos levélszekrény használatát, 1971-től pedig a külterületi levélszekrényes kézbesítést. 1973-ban elrendelték az irányítószámok használatát, ami 1978-ra lehetővé tette az automata levélfeldolgozás bevezetését. A politikai élet új berendezkedésének megfelelően a háború után megszűntek vagy beolvadtak az állami intézményrendszerbe a korábbi postás egyesületek, intézmények, és létrejöttek az üzemi tanácsok, a szakszervezet, mely a szociális gondoskodás egy formáját jelentette. 1952-ben Postaügyi Minisztérium alakult, mely később a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumba olvadt be, 1983-ban leválasztották a postát a közlekedésügyről és országos főhatósággá szervezték.